Nagyböjt 5. vasárnap

(2010. március 21.)

A szentmisék keddtől péntekig reggel 1/2 7 órakor kezdődnek.

Hétfő: Maksa Mátyás, Hugyec Anna és szülőkért / cs./

Kedd: / cs. /

Szerda: / cs. /

Csütörtök: / cs. /

Péntek: Teréz / cs. /
Szombat: 18 óra előmise, benne barkaszentelés és körmenet.

Hétfőn 18 órakor szentmise, majd felnőttek részére katekézis.

Szerdán templomunk tavaszi nagytakarítása a reggeli mise után.

Pénteken 18 órától keresztút, majd fiatalok részére szentírás magyarázat a plébánián.

Vasárnaptól az esti szentmisék 19 órától kezdődnek.

Köszöntjük a Matild, Kristóf, Henrietta, Gertrúd, Patrik, Sándor, Ede, József, Bán kés Klaudia testvéreinket.

Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

(Sermo 10 in Quadragesima, 3-5; PL 54, 299-301) A szeretet dicsérete

János evangéliumában az Úr így szól: Arról tudják majd meg rólatok, hogy tanítványaim vagytok, ha szere tettel vagytok egymás iránt 0n 13, 35). Ugyanez az apostol a levelében pedig így ír: Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. Aki nem szeret, az nem ismeri az Istent, mert az Isten a szeretet (l Jn 4, 7-8).

Tekintsenek tehát a hívők a lelkűkbe, és őszintén vizsgálják meg szívük legrejtettebb érzelmeit. Ha azt látják, hogy bensejükben ott van már valami a szeretet gyümölcseiből, akkor ne kételkedjenek, hogy bennük van az Isten; s hogy az ilyen fönséges vendég befogadására egyre alkalmasabbakká legyenek, gyakorolják az irgalmasság cselekedeteit mindig bőségesebben.

Mivel Isten a szeretet, semmiféle határa nem lehet a szeretetnek, mert nem lehet határok közé szorítani az Istenséget.

Szeretteim, ennek az irgalmas szeretetnek a gyakorlását a jelen napok kiváltképpen is sürgetik. Nem mintha nem lenne minden idő alkalmas ennek gyakorlására, de most azok, akik a testük és a lelkűk megszentelé- sével készülnek megünnepelni az Úr húsvétját, leginkább erre a kegyelemre igyekezzenek szert tenni, amely minden erény teljessége, és befedi a bűnök sokaságát.

És ezért, amikor ezt a mindennél fönségesebb szent titkot készülünk megünnepelni, amellyel Jézus Krisz­tus vére megsemmisítette gonoszságainkat, legelőször is az irgalmasság cselekedeteivel hozzunk áldozatot: hogy amit Isten jóságából elnyertünk, abban mi is részesítsük az ellenünk vétkezőket.

Legyünk most jószívűbbek és bőkezűbbek a szegényekhez és azokhoz, akik gyengék és tehetetlenek, hogy sokak ajka hálálkodjék Istennek, és böjtölésünk érdemét a szegényen megvendégelése támogassa. Ugyanis nincs más istenes cselekedet, amellyel a hívek annyi örömet szerezhetnének az Úrnak, mint az ő szegényeihez lehajló szolgálat. Ahol Isten az irgalmasság cselekedeteire talál, ott a saját jóságának a képmását ismeri fel.

Senki se féljen, hogy megfogyatkoznak a javai, ha másokra költi azt, hiszen már maga a jótékonykodás is igen nagy kincs, de az anyagiak sem fognak hiányozni a jótékonysághoz ott, ahol Krisztus az, aki bennünket táplál, és Krisztus az, akit táplálunk. Minden jótékonykodásban ott van annak a keze, aki, ha megtöri a kenyeret, megszaporítja azt, és megosztva megsokasítja azt.

Aggodalom nélküli és jókedvű legyen az, aki alamizsnálkodik: hiszen akkor jut a legnagyobb nyereséghez, amikor a legkevesebbet tartja vissza önmagának, amint Szent Pál apostol is mondja: Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret táplálékul, megsokasítja ve tésteket, és megszaporítja jótékonyságtok gyümölcsét (2 Kor 9, 10), a mi Urunk, Jézus Krisztusban, aki él és uralkodik az Atyával és a Szentlélekkel mindörökkön- örökké. Ámen.