Húsvét vasárnap

(2010. április 4.)

A szentmisék keddtől péntekig reggel 1/2 7 órakor kezdődnek.

Hétfő: reggel 8 órakor szentmise

Kedd: Takács István és felesége / cs. /

Szerda: Meghalt édesapáért / cs. /

Csütörtök:,                                                               / cs. /

Péntek: Erdélyi család halottaiért / cs. /
Szombat: 19 óra előmise

Húsvét hétfőn: 8 órakor szentmise

Pénteken 19 órától fiatalok részére szentírás magyarázat a plébánián.

Vasárnaptól az esti szentmisék 19 órától kezdődnek.

Április 12-én, hétfőn 18 órakor jegyesoktatási sorozat a Mariánum Iskolában mindazok részére, akik szentségi házasságot készülnek kötni.

Köszöntjük a Gedeon, Johanna, Auguszta, Zalán, Árpád, Hugó, Áron, és Richárd testvéreinket.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Melito szárdeszi püspök húsvéti szentbeszédéből

(Cap. 2-7, 100-103: SC 123, 60-64. 120-122) A feltámadt Krisztus marasztalása

Testvéreim! Szeretném, ha megértenétek, hogy a húsvéti misztérium új is, de régi is; örök, de időben történő is; múlandó, de enyészhetetlen is; halandó, de halhatatlan is.

Régi ez a húsvéti misztérium a mózesi törvény értelmében, de új a megtestesült Ige szerint; időben történő, ha mint előképet nézzük, de örök, mert kegyelemközlő; múlandó, mint a bárány feláldozása, de enyészhetetlen, Urunk életét tekintve; halandó, ha eltemetését nézzük, de halhatatlan, ha a halálból való feltámadását tekintjük.

A Törvény, az régi, de új az Ige; az előkép időbeli, de a kegyelem örök; a bárány múlandó, elenyészhetetlen azonban az Úr, akit ártatlan bárányként áldoztak fel, de Istenként támadt életre.

Mén mint juhot leölésre vitték, de ő nem volt juh; elnémult, mint a bárány (íz 53, 7), de ő nem volt bárány. Az előkép szétfoszlott, és a valóság megmaradt: a bárány helyett Isten van, a juh helyett ember, az emberben pedig Krisztus, aki mindent magába foglal.

Tehát a bárány feláldozása és a régi húsvét ünneplése, sőt maga az egész törvény Jézus Krisztusban véget ért. Őmiatta volt minden az Ószövetségben, és még inkább őmiatta van minden az Újszövetségben.

A Törvény ugyanis Igévé vált, a régi újjá vált (mindkettő pedig Sionból és Jeruzsálemből eredt), és a parancsolatból kegyelem lett, az előképből valóság, a bárányból Isten Fia, a juhból ember, az emberből Isten.

Urunk ugyanis Isten létére magára vette az emberi természetet, szenvedett a szenvedőkért, fogoly lett a bilincsbe vertekért, halálra ítélték a gonosztevőkért, eltemették őt a megholtakért, de feltámadt sírjából, és ezt a nagy igét sugározta a világba: Ki az, aki ítéletet mond felettem? Álljon hát elém (vő. íz 50, 8). Én feloldottam az elítéltet, életre keltettem a halottat, és az eltemetettet a sírból feltámasztottam. Ki mer ellentmondani nekem? Hiszen én vagyok a Krisztus, aki a halált megsemmisítettem, ellenségem felett diadalt arattam, az alvilág hatalmát letiportam, a rettenthetetlen ellenséget megkötöztem, és az embert az egek magasába emeltem: én, aki Krisztus vagyok.

Jöjjetek tehát, emberi nemzedékek mindnyájan, akiket mind ez ideig a bűn forrasztott egybe, és fogadjátok bűneitek bocsánatát. Én vagyok ugyanis a ti megbocsátástok, én vagyok az üdvösség Pászkája, én vagyok az értetek feláldozott Bárány, én vagyok a benneteket tisztára mosó víz, én vagyok a ti életetek, én vagyok a ti feltámadásotok, én vagyok a ti világosságotok, én vagyok a ti üdvösségetek, én vagyok a ti Királyotok. Én felviszlek titeket a magas égbe, új életre kel­telek titeket, és megmutatom nektek a mennyei Atyát; jobbom erejével támasztalak fel titeket.