Húsvét 3. vasárnapja

(2010. április 18.)

A szentmisék hétfőn 18 órakor, keddtől péntekig reggel 1/2 7 órakor kezdődnek.

Hétfő: Márton József és szülőkért, Erzsébet / cs. /

Kedd: Mária és Erzsébet / cs. /

Szerda: / cs. /

Csütörtök: / cs. /

Péntek: Béluska / cs. /
Szombat: 19 óra előmise

Hétfőn: 18 órakor szentmise, utána képviselőtestületi ülés a plébánián.

Pénteken 19 órától fiatalok részére szentírás magyarázat a plébánián.

Április 26-án, hétfőn 18 órakor jegyesoktatási sorozat a Mariánum Iskolában mindazok részére, akik szentségi házasságot készülnek kötni.

Köszöntjük a Leó, Szaniszló, Gyula, Ida, Tibor, Tas, Csongor és Rudolf testvéreinket.

Szent Jusztínusz vértanúnak a keresztények érdekében írt Első védőiratából

(Cap. 66-67: PG 6. 427-431)

Az Eukarisztia megünneplése

Az Eukarisztia vétele senki másnak nincs megengedve, csak annak, aki hiszi, hogy igaz az, amit tanítunk, és azután a bűnbocsánat és az újjászületés fürdőjében már megkeresztelkedett, és úgy él, ahogy azt Krisztus meghagyta.

Mert az Eukarisztiát nem közönséges kenyérként, sem közönséges italként vesszük magunkhoz, hanem úgy, mint az Isten Igéje által megtestesült Jézus Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek a mi üdvösségünkért felvett testét és vérét. Épp így erről a táplálékról — amelyben az ő szavait tartalmazó imával hálát adunk, és amelyből testünk és vérünk az átváltozás értelmében táplálkozik — azt a tanítást kaptuk, hogy ez ugyanannak a megtestesült Jézusnak a teste és vére.

Mert az apostolok is az ő irataikban, amelyeket evangéliumoknak nevezünk, azt tanítják, hogy Jézus így hagyta meg nekik: hogy tudniillik, kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott, ezeket mondotta: Ezt cselekedjetek az én emlékezetemre. Ez az én testem; hasonlóképpen kezébe vette a kelyhet, hálát adott, és ezeket mondotta: Ez az én vérem, és hogy mindezt egyedül csak rájuk bízta. Ettől az időtől kezdve magunk között mi is folyton megújítjuk az ő emlékezetet, és mi, akik ezt végezzük, befogadjuk mindazokat, akik ezt kívánják; és mindenkor egységben vagyunk. Mindenért, amit magunkhoz veszünk, áldjuk a mindenség Teremtőjét Fia, Jézus Krisztus és a Szentlélek által.

Vasárnap a városokból és a falvakból mindnyájan egy helyre összejövünk, és az apostolok buzdításait vagy a próféták írásait olvassuk, amennyire az idő engedi.

Amikor pedig a lektor elvégezte az olvasást, az elöljáró int és buzdít a hallott fontos dolgok követésére.

Ezután mindnyájan felállunk, és közösen imádkozunk; majd — mint említettük — imádkozás után kenyeret és bort és vizet hoznak; és az elöljáró — amennyire erejéből telik — imádságot és hálaadást mond, s a nép ráfeleli: Ámen. Majd azokat, amikkel hálaadást mondtunk, szétosztják, és a jelenlevők mindegyike magához veszi, a távollevőknek pedig diakónusok viszik el.

Azok, akik tehetősek, és szándékukban áll — ki-ki a maga mértéke szerint — adakoznak, és a gyűjtés eredményét az elöljárónak átadják, és ő osztja szét az árváknak és özvegyeknek, a betegeknek és azoknak, akik valami miatt arra rászorulnak, a börtönben sínylődőknek, valamint az ott tartózkodó jövevényeknek; egyszóval minden rászorulónak gondját viseli.

Vasárnap ugyanis mindnyájan egybegyűlünk, azért, mert ez a hétnek első napja, amikor Isten a sötétséget megszüntette, és az anyagvilágot megteremtette; de azért is, mert Jézus Krisztus, a mi Megváltónk ezen a napon támadt fel a halálból. A szombat előtti napon keresztre feszítették őt, s harmadnap, azaz vasárnap, apostolai és tanítványai előtt megjelent, és megtanította őket arra, amiket nektek is megfontolás végett továbbadtunk.